Itt és most

Valahogy így nézek ki most... Legalábbis egy karikaturista szerint :)  Szerintem összességében nem lehet rám ismerni, de a részletek tök jók lettek! Még a fülbevalóm is kiszúrta :)

Shanghai 上海 II.

Szilveszter Shanghaiban 上海

Már jó előre kitaláltam, hogy valami menő címet adok ennek a posztnak... ami ezért fedi a valóságot :) Mert hát tényleg az volt, hogy a szilvesztert Shanghaiban töltöttük.

Nagyon vártuk ezt a kirándulást. Mióta elhatároztuk, hogy megyünk, annyira sokat emlegettük, hogy csodálom, hogy nem csuklott. Azt hiszem, a gondolat, hogy kiszabadulunk Pekingből, és látunk valami mást, teljes izgalommal töltötte el Ádámot, Gömbit és engem. Aztán ott volt még az a faktor is, hogy Shanghai egy világváros, ahol netán sok kávézó és nyugati kajálda van, és nem kell mindenhol kínait enni. Na, meg hogy Pekingtől délre helyezkedik el. Aki nem érti ennek kozmikus jelentőségét, annak elárulom, hogy ez azért fontos, mert ott (biztosan) sokkal, de sokkal melegebb van, mint Pekingben télvíz idején (azért az elektromos lepedőmet elvittem; nem szeretem a hideggel kapcsolatos csúnya meglepetéseket... Kínai ismerősöm meg is jegyezte, hogy még SOHA nem hallott olyat, hogy valaki elektromos lepedővel ment volna utazni. Hát most hallott :)).

Szóval ezek voltak az elvárásaim és előzetes gondolataim az úttal kapcsolatosan.

Már az is tök izgi volt, hogy szupergyors vonattal mentünk Shanghaiba, ami 300km/h-val repeszt, és biztosak voltunk benne Gömbivel, hogy a fák és a táj csak úgy suhanni fognak, és alig fogunk látni valamit az ablakból. Éshát ez milyen kár, de mégis megéri :) 

Az induláshoz iszonyú korán kellett felkelni, és majdnem megfagytunk, míg odaértünk az egyetemhez legközelebb lévő metrómegállóba. Gömbi útközben próbálta bűvölni a mindenfelé guruló szuperbőröndömet, a  végére egészen megszokták egymást :)

A vonatállomás valami hatalmas, hihetetlen sok beszállóhellyel, de teljesen más rendszerben, mint az itthoni vonatállomások (inkább reptérhez hasonlítanak egyébként méretben és kinézetben is). Egyrészt mindenhol csinálnak biztonsági ellenőrzést (de hogy minek...), ami abból áll, hogy fel kell tenni a táskát egy futószalagra, ahol átvilágítják. Sokszor oda sem néznek, a lényeg, hogy rátetted a szalagra a táskát.

Másrészt a vágányokhoz pedig nem lehet csak úgy lemenni, hanem fent kell várni az emeleten. Amikor úgy döntenek odafenn, hogy eljött a beszállás ideje, és a vonat is beállt, leengedik a pórnépet, de kizárólag a saját vonatodhoz, a saját kocsidhoz (a vonat nagyon hosszú, és ki van számolva, hogy melyik fenti platformról lehet lejutni a megfelelő kocsihoz) és csak azután, hogy minimum kétszer ellenőrizték a jegyed. Nekem ez a terelgetés nagyon fura volt annál is inkább, mivel volt helyjegyünk, tehát eleve nem ülhettem le oda, ahova jónak láttam, hanem csak a saját helyünkre, szóval mindenféle tülekedés ki volt zárva. Aztán persze lehet, hogy a kínaiak jobban ismerik a fajtájukat, és ennek a szabályozásnak mégis van értelme... :)

A vonatút gyorsan elment, és mi megállapítottuk, hogy nem megy gyorsabban a vonat a szegedi intercitynél. Mármint látványban. Azért a sebességmérő tartósan 300km/h-t mutatott. A szupervonat amúgy tényleg szuper volt, nem döcögött, a kalauznénik szépen fel voltak öltözve, végig mutattak (hülye) filmeket. Mármint filmrészleteket, mert - gondolom - így nem kell jogdíjat fizetni. Az utastársak egy idő után elővették az elemózsiát meg a gyorsleveseket, ez utóbbiakat nem tudják sehol nélkülözni a kínaiak. A melegvíz-automata a vonaton is van, úgyhogy ezzel sincs probléma. Viszont a levesszag már nem volt annyira jó... Egy kis UNO-zással próbáltuk elütni az időt, az mindig bejött.

Shanghai pályaudvar is elég király volt, szintén hatalmas, tiszta, jól szervezett. Amúgy egész Shanghaira jellemző volt, hogy tök tiszta, nagyon figyelnek erre. A szállásunk egy hangulatos kis hostelban volt a belvárostól nem messze, a kilátás kb. így nézett ki az ablakból:

Első programként ellátogattunk a Zhongshan Parkba 中山公园, mert mindenki azt hitte, hogy a másik akar odamenni meg mert valaki azt mondta, hogy az milyen jó. Amikor odaértünk, akkor nem annyira láttuk, hogy ez miért is különleges, és értetlenül kérdezgettük egymást, hogy akkor itt most mit is kell nézni...? Hát semmi nem kellett, úgyhogy csak fotóztam párat... azért így is érdekes volt :)

Shanghai legnagyobb nevezetéssge a Bund (waitan 外滩). Őrületesen odavannak, hogy mennyire király! Folyóparton elhelyezkedő európai stílusú épületek összessége. Tényleg jól néz ki, de ha ezek helyett 500 éves kínai paloták lennének... na, én arra tudtam volna azt mondani, hogy: (fütty) ez igen! Így is jó volt, de inkább olyan otthonosnak mondanám. A Bundról viszont át lehet látni a Pudongra 浦东, amit a Shanghai Manhattanének hívnak. Sok-sok felhőkarcoló, pláza található itt, természetesen éjszaka fényárban úszva, megvilágítva:

Pudong

Waitan jobbról...

....Waitan balról

A díszkáposztákról itt sem tudnak leszállni: teli volt velük a folyópart... Egy kínai ismerősöm megjegyezte, amikor mondtam neki, hogy milyen viccesek ezek a káposzták, hogy ez nem lehet ám megenni. Nem tudom, mit gondolt, hogy talán nekiesem a káposztáknak ott helyben?? :)

A shanghai "Deák Téren" (az igazi neve amúgy People's Square, de az szerintem ez tök béna) van egy naggyon cuki kis templom, amely az angol gótikus templomépítészetet idézi. Természetesen nem akkor épült, de nagyon hangulatos volt. Be is mentünk, és nagy nyüzsi fogadott bennünket. A kínaiak szórólapoztak, részt vettek misén, trécseltek, teljesen karácsonyi hangulat volt. Jól esett végre valami otthonszerűt is látni. 

Nem tudom, hogy ez mond-e valakinek valamit, de Shanghaiban lehet Hershey's Buttercupot kapni. Én nem hiányoltam ezt a csokit egyáltalán - egészen addig, míg nem vettem most egyet. És ez eszembe juttatta, hogy a mogyoróvajas dolgok édessel párosítva tök jók. Csak most az a bajom, hogy nagyon vágyakozom utána, de Pekingben nem lehet kapni. Ez különben Kínában nagyon furcsa: egy-egy üzlet vagy étteremlánc kínálatában különböző dolgok lehetnek. Például a Mekiben mindig máshol van akció, a Watson's-ban (kínai Rossman) teljesen más termékeket lehet kapni, mint egy másik kerületben lévőben, egyáltalán nincsenek összehangolva. Ha most jobban belegondolok, ez pontosan ugyanúgy működik az egyetemen is: az egyik helyen ezt mondják, a másik helyen azt. Szerintem az egyetem számítógépei sincsenek hálózaton összekapcsolva, minden irodának megvan a saját kis gépe... Na, de egy kicsit elkanyarodtam :) 

Szerintem mindenkinek érdemes megnéznie a Shanghai Várostervezési Múzeumot 上海城市规划展示馆. Igazából tök jó lenne, ha nálunk is lenne ilyesmi... Ha idegenként először jársz a városban, hihetetlenül hasznos tud lenni, ha megnézel egy ilyen kiállítást. Az útikönyvekben is sokmindent leírnak, hogy hova érdemes menni, de egy ilyen kiállításból az is kitűnik, hogy a helyiek mit tartanak érdemesnek megnézni, ők maguk hogy látják a városukat és a történelmüket. Az említett múzeum is ilyen a maga 5 emeletével. Bevallom a végén már csak vánszorogtam... 

 

ezek a kis nyomdák egy századelős újság elkészítéséhez szükséges írásjegyek... elég durva :)

És a végeredmény :)

Jó sok volt az infó, de itt Shanghajt elölről-hátulról, alulról-felülről filmekkel, makettekkel, mindennel együtt meg lehetett ismerni. 

És valóban bemutatták, hogy a városnak milyen koncepciója van a fejlesztésre, milyen metróvonalakat, fejlesztéseket végeznek. Mert itt van a koncepció. És ami ijesztő, hogy TÉNYLEG megcsinálják...

Ami mégis a legemlékezetesebb volt, az az, hogy egy magyarnak volt Shanghaiban először autója! :) Azért az is érdekes, hogy hogy rááll az ember szeme a saját országának írásjegyeire! Ezt a feliratot kb. 3 méterről szúrtam ki :) A feliraton az is olvasható, hogy milyen az autó - ezt a kínaiak nagyon szeretik: azaz az idegenvezetés részeként leírják, amit amúgy is látsz: azaz autónak nincs teteje, nincs ajtaja stb. (Amúgy egy íráshiba is van a feliratban :)

a magyar 李恩时 1901-ben importált autójával, amely az első volt Shanghaiban

Kitűnt továbbá a kiállításból, hogy a nanjingi paktummal kapcsolatosan mi a hivatalos kínai álláspont: nevezetesen, ha már így történt, legalább nézzük a pozitív oldalát. Mi is volt a nanjingi paktum (magyarul valamiért nankinginak ismerik)? Körülbelül annyi, hogy az angolok egyszer csak kitalálták, hogy nincs elég piacuk, és a bezárkózott, lemaradt Kínai Birodalmat egy pillanat alatt térdre kényszerítették az első ópiumháború eredményeképpen, amelynek - többek között - az lett a vége, hogy az angolok kizárólagos jogokat kaptak (a múzeumban volt egy angol nő, aki végig azon értetlenkedett, hogy mi az a koncessziós terület...), amelyek elősegítették, hogy kereskedjenek a kínai területeken és előjogokat élvezzenek egyéb nemzetek (akik nem kereskedhettek szabadon Kínával) vagy a kínaiakkal szemben. 

A waitannal szemben terület a Pudong 浦东. A semmiből nőt ki, Shanghai Manhattenének is mondják. Korábban ez a kis benyúló félsziget nem volt jelentős a város fejlődése szempontjából, tulajdonképpen semmi jelentős kereskedelmi, kulturális vagy egyéb központ nem helyezkedett itt el. Ezért is szemelték ki, hogy tökéletes lesz ahhoz, hogy felhúzzák ide a modern Shanghait.

Jinmao torony 金茂大厦

Mi meglátogattuk a Jinmao tornyot 金茂大厦 is, mert ha kombináltan vettük, kedvezményes belépőt kínáltak. Minden ilyen látványosságnál alapfelszereltség a következő: marha drága a belépő, mindig készítenek rólad képet az elején, hogy utólag rád sózzák röhejes(en nagy) összegért, vannak játékautomaták a kilátótérhez közel, üdítőt is lehet kapni, és általában elég lagymatag az információelátottság. De akkor és ott nagyon érdekes volt, különösen azért, mert a mellettünk lévő tornyot épp építették, és elég félelmetes volt látni, ahogy készül. Egyébként nem tudom, hogy mi van ebben a rengeteg sok épületben: hihetetlen mennyiségű iroda, az tuti... És építik az újakat!
Így utólag azt gondolom, hogy nem volt érdemes megnézni, egy felhőkarcolóba elég felmenni, és van ennél híresebb (ld. alább).

 

Az épület belseje

A lift belülről: annyira gyorsan felértünk a tetejére, hogy alig volt időm kattintani (pontosabban érintetni :)))

Shanghai másik nagyon híres tornya, a Keleti Gyöngy torony

A sörnyitó

Shanghai egyik nevezetessége a Yuyuan 豫园, azaz a Boldogság Parkja. Viszonylag kevés helyen írják le, hogy kihez is tartozott pontosan a csodálatos kis labirintusos kert, de ahogy utána olvastam, nagyjából nem is volt fontos: valami úri családé volt, akik aztán elkótyavetyélték a vagyonukat, így meg kellett válniuk a Yuyuantől is. Kínában is voltak dzsentrik :) A kertet a Ming-dinasztia idején, 1559-ben építették. A kert eléggé lepusztult, a 18. században 20 (!) évig renoválták. Az ópiumháború idején ismét megrongálódott, majd a kínai kormány rendbe hozatta, 1961 óta látogatható.

Aki nem érti, hogy egy kertet miért kell "építeni", annak a következőket kell tudnia: a kínai kertépítészetnek régi hagyománya van, a kerteket, parkokat általában saját célra hozták létre a gazdagok, és pihenésük célját szolgálta. Általában nyugalomra vágytak, ezért a parkokban tavacskákat, szép virágokat, érdeke sziklákat helyeztettek el. Ez mind a kikapcsolódást, mint az esztétikumot szolgálta (plusz lehetett vele menőzni az ismerősök előtt). A suzhoui kertépítészet az egyik leghíresebb, a Yuyuan is abban a stílusban épült. 

A Yuyuan előtt kis tavacska helyezkedik el, amin szögletes hídon kell átmenni, ha a bejárathoz akarunk érkezni. A tavacskában nyüzsögnek az aranyhalak (mellette meg az emberek...), tök jól néz ki. 
A park pedig... csodás! Annyira különleges a sok apró kis kiszögellés, zugocska, épületecske, áttört ablak, tavak, mesterséges sziklák. Még egy kis színház is található benne! A színek, bordó és fehér, egyáltalán nem hasonlít a pekingi épületekhez, amelyek általában pirosak és arany színűek. A tető is sokkal kunkoribb, légiesebb, mint a pekingi négyszögletű masszív épületek. Az egyes kis "udvarokat" sárkányos falak választják el: az egész egy kis ékszerdoboz.

A kert híressége egy szikla, amely azért különleges, mert amikor esett az eső és kifolyt belőle a víz, a látványa mély gondolatokat ébresztett a szemlélőben, és filozófiai mélységekbe (magasságokba?) repítette azokat. Azt hiszem, csak úgy is rázúdítottak vizet, hogy a tulajdonos és barátai gyönyörködjenek a látványban.

A közelben egy bazár van, ahol mindenfélét akarnak az emberre sózni. Ezt ki lehetne hagyni... de nem nagyon engedik :)

A park előtti bazár

Bazár még mindig

A park előtti tavacska

A híres szögletes híd részlete

A távolban látszik, hogy kb. mennyi ember szokott lenni ilyen helyeken...

Aranyhalak

Parkon belüli válaszfal részlete

Még két gondolat a parkhoz: úgy tűnhet, hogy kevés ember volt jelen. Nem, nem volt kevés, csak úgy fotóztam, hogy ne látsszanak. A másik pedig, hogy míg ott voltunk, folyamatosan takarítottak: az épületek ajtóit, padlóit, bútorait folyamatosan törölgették a takarítónénik. Ja, és a látszattal ellentétben nagyon hideg volt megspékelve egy, bár magát nagyon fegyelmező, de felfázott útitárssal :)

Shijie Gongyuan 世界公园, azaz világpark. Ez a park abból a szempontból különleges, hogy nincs benne semmi kínai. Szerintem olyan, mint egy amerikai park, hatalmas, van benne nagy tó, meg térérzet.  

Persze, Amerikában biztos nem lehet ilyen jól lovacskázni, de a többi stimmel. Azt hiszem, véletlen tévedtünk ide :) Utána meg el :(

A Jáde Buddha templomot minden útikönyv ajánlja, hogy na, azt aztán mindenképpen meg kell nézni stb. Több szempontból is különleges a hely. Először is azért, mert marha nehéz odatalálni, másodszor azért, mert teli van koldusokkal, harmadszor azért, mert a belépőn túl még egy belépőt kell szedni, ha valaki meg akarja tekinteni a Jáde Buddhát (én nem akartam). Ez utóbbin kicsit meglepődtem, nemigen szokás az ilyesmi errefelé... Jobban körülnézve azonban egyáltalán nem lepett meg, mivel az egész egy üzleti vállalkozás arcát öltötte: volt vegetáriánus étterem, hotel, ahol meg lehetett szállni, ajándékbolt meghát, ugye, a Jáde Buddha. Mivel nagyon keveset tudok a buddhizmusról, meg általában a vele keveredő vallásokról, és nem is nagyon derül ki róluk semmi a templomban, a templomhoz sem nagyon tudok mit hozzátenni. Talán az volt az érdekes, hogy itt láttam először, hogy az emberek nyilván dobálgatnak pénzt. Mármint nem egy kútba, hanem egy nagyon füstölőállványon keresztül akarják dobni. Ha nem sikerül a dobás, felveszik a földről a pénzt, és újabb dobás következik. Minél magasabbra meg, annál jobb...

Érdekes (és könnyen megközelíthető) viszont a Jin Kolostor Shanghai szívében. Annyira a szívében, hogy felhőkarcolók veszik körbe minden oldalról érdekes kontrasztot alkotva így a régies és új épületek között. A kolostor nagyon jó állapotban van, mint megtudtam azért, mert ide jönnek imádkozni az üzletemberek a jó szerencséjükért és a gazdagságukért (hogy ez megint hogy jön a buddhizmushoz, ahol nirvána a cél és az anyagi javak ismereteim szerint csekély szerepet játszanak, nem tudom...), cserébe nagy összegekkel támogatják a kolostort. Ennek megfelelően elég gyönyörűséges faburkolat borít mindent és fehér színű falak (az egyik erkélyről kinézve pedig Palvin Barbara fotóját pillantottam meg :)

A végére maradt a két legizgalmasabb élményem (azért egyes számban, mert nekem ezek tetszettek a legjobban :), a Keleti Gyöngy Torony (szerintem elég patetikus név egy kilátótoronynak...) és az Akvárium. Mind a kettőbe viszonylag drága a belépő, de nagyon izgi felmenni. Mellékelek néhány képet:

 

A kilátás mellett az még nagyon izgi, hogy van egy áttetsző üveges része is, amire tök félelmetes rálépni :))

 

A Shanghai Akváriumba 上海海洋水族馆 csak úgy betévedtünk, hogy múlassuk az időt, mert annyira rossz idő volt kinn, hogy nem volt kedvünk kinn lődörögni. Az Akvárium valami mesés volt! Annyira élveztük mindannyian! Az elején azt gondoltuk, hogy csak pár halacskát mutatnak, olyan lehúzós jelleggel, ehhez képest... ezt nézzétek!