Nem szoktam ilyet csinálni, hogy leírom, hogy mit csináltam egész nap, mivel kb. minden nap ugyanazt csinálom (tanulás-órák-kaja), de mivel karácsony napja egészen különleges, ezért én is csinálok valami mást, és leírom, hogy hogyan töltöttem itt a karácsonyt.
Reggel 8-tól órám van, írás-olvasás. Ezt az órát eléggé szeretem, a tanárnőnk nagyon vicces. Ennek ellenére igazi erőfeszítésembe került felkelnem a 8 órás órára. Nem tudom pontosan, miért, hiszen 7-kor kelni nem annyira gáz, de sötét van kinn, a szobatársam nem kel fel, így félig sötétben kell matatni, lutri, hogy lesz-e melegvíz a tusolóban, a folyosón hideg van stb. Szóval úgy összességében akkor is elég nehezemre esik felkelni... Most sem sikerült, és jól el is késtem. Elég ciki, de elég sokat el szoktam késni... Pedig egybe van építva a kolesz a sulival, de akkor sem megy valahogy... Szóval 10-ig volt órám, elég kevesen voltunk: volt, aki már karácsonyra készült, másoknak a szülei jöttek... Szeretem, amikor hiányoznak, sokkal jobbak az órák :) Óra után elmentem feltölteni a menzakártyám pénzzel, mert csak kártyával lehet fizetni a menzán. Aztán vettem még édességeket karácsonyi ajándék gyanánt, meg beszereztem csomagolópapírt az egyik kedvenc kacatosunknál. Elég vastag, bénán lehet vele csomagolni (a papírral, nem a kacatossal).
Miután ez megvolt, visszarohantam a szobába, és azon dilemmáztam, hogy a megírjam a házifeladatot, megcsináljam az ismétlő feladatsort, vagy készüljek a négy órakor kezdődő vizsgára. Végülis az utóbbi mellett döntöttem, és az ANKI-val ismételtem a szavakat.
Közben Vicky odaadta a karácsonyi ajándékomat, egy szöszszedő készüléket, aminek marhára örültem, mert pont olyat akartam venni. Egyből neki is álltam szöszteleníteni a kardigánomat... Nem sokáig, mert akkus, és fel kell tölteni, addig pedig nem szabad használni. De így is nagyon örültem neki. Arra még nem jöttem rá sajnos, hogy a szöszt hogyan lehet kivarázsolni a a készülékből, de tutira van rá mód, mert Vicky látta, ahogy az eladó bűvészkedett vele :)
Dél körül lementünk a sarki kajáldáshoz. Nemrégiben kipróbáltam ezt a helyet, ahol palacsintához hasonlatos cuccot lehet kapni, csak tojással meg hússal meg ilyesmikkel töltik meg. Miután én kipróbáltam, Ádám évfolyamtársam is belevágott (általában ez szokott lenni a sorrend :) Mivel itt csak eladják a cuccot, de nem lehet leülni, visszamásztunk a szobába kajálni. Tök teli lettem, és megfogadtam, hogy legközelebb nem veszek kettő adag... mmm, nem tudom, hogy hívják, szó szerint "kézzel fogható süteményt" jelent, de ez így elég bénán hangzik..., szóval egy is elég lesz!! Valahogy elvegetálgattam a kínai óráig. Órán ismételtünk a vizsgára. Megint kevesen voltunk :) Az osztálytársaim közölték, hogy ők együtt főznek valamit karácsony alkalmából.
A következő órán a vizsga elég nehéz volt, csak néztem, hogy ez meg mi. De azért igyekeztem. Az volt a legjobb, amikor a mellettem ülő lány dogájára pillantottam, és láttam, hogy TOTÁL más válaszokat adott, mint én. Valaki nagyon mellé lőtt... és nem vagyok meggyőződve róla, hogy nem én :)
A vizsga végeztével visszarohantam a szobába, hogy a béna csomagolópapírral kezelésbe vegyem az ajándékokat. A cellux nem akart ragadni, és nálam egyébként is akkora rumli volt (van...), hogy Vicky asztalát kellett használnom. Nagy nehezen kész lettem, végül szigetelőszalaggal voltam kénytelen rögzíteni a nyavalyás papírt, de sikerült! Utána gyorsan odaadtam mindenkinek az ajikat, azt hiszem, örültek. :) Ádámtól kaptam egy szuper teát, szuper forró csokit, szaloncukrokat, jéééj, és egy nagyon szép, lila színű mécsestartót.
Hatra beszéltük meg a magyar karácsonyozást. Ehhez csatlakozott még Vicky szobatársam meg Ali, a pasija. Olyan étterembe mentünk, ahol lehet pekingi kacsát enni, mert az egyik magyar osztálytársaknek ez volt a kifejezett óhaja. Szóval előre foglaltam helyet az étteremben. Tök jó helyünk volt, egy külön teremben. Kínában nagyon sokszor van úgy az emeletes éttermekben, hogy alul olyan, mint nálunk az étterem, felül pedig szobák vannak, ahova a társaságok elvonulhatnak. Na, ilyen volt a miénk is. Szépen abszolváltuk a pekingi kacsatervet (kis csalódás volt a lányoknak...), és összességében tök finomakat sikerült rendelni! Ez nagy szó! :) Utána kártyáztunk is, UNO volt természetesen porondon. Vicky bepróbálkozott azzal, hogy jó keleti szokás szerint a vesztes énekeljen-táncoljon, de leszavaztuk... Amúgy is: ha sokan kártyázunk, dögunalom a vesztest kivárni UNO-ban, úgyhogy ezt hagytuk, utána pedig játszottunk memóriajátékot kínai gyümölcsnevekkel (asszem).Vacsora után hazajöttünk, és kb. ez volt az este.
Igazából otthontól távol lenni karácsonykor nem jó, de nem tragikus, mert itt is emberekkel vagyunk körülvéve, örülünk egymásnak, és összességében mindenki igyekszik vidáman ünnepelni, úgyhogy túl lehet élni a dolgot!
Igazából otthontól távol lenni karácsonykor nem jó, de nem tragikus, mert itt is emberekkel vagyunk körülvéve, örülünk egymásnak, és összességében mindenki igyekszik vidáman ünnepelni, úgyhogy túl lehet élni a dolgot!
