Időjárás

Nálunk ilyen volt az idő 2012. okt. 31-én:

Tiyuguan 体育馆, azaz edzőterem

Szeptemberben vettem egy egyéves edzőtermi bérletet. (Az edzőtermet mindig 体育馆-nak, azaz tíjűguánnak hívjuk, ezért is írtam ezt a címben :)

Otthon soha nem volt ilyenem, úgyhogy nagyon lelkes voltam, hogy most majd ezt is kipróbálhatom. 

Az edzőterem egy viszonylag új épület a campuson. Belépve az előtérbe egy HATALMAS csarnokban találja magát az ember. Nem tudom, hogy pontosan a csarnok méretének mi a célja, de olyan érzése van az embernek, mintha valami konferenciaközpontba csöppent volna (azon sem csodálkoznék, ha útközben változtatták volna edzőteremmé az épületet...). Az előcsarnokban a retrótól kezdve， a komcsi plasztikákon át a glamúrig mindenféle stílus képviselteti magát, plusz ehhez jön még egy rakás zászló.

Itt lehet bejelentkezni bérletet venni stb.

Ha nem lenne tollasütőd, itt lehet szerezni!

Azért a kínai hagyományokhoz is ragaszkonak

A "normál épület" kinézet

Zászlók

Az edzőteremben ezen kívül vannak tollaspályák, pingpong pályák, valamint egy medence is, ahova csak úszásvizsga letétele után lehet egyedül bemenni. Én amúgy sem lelkesedem túlzottan az úszásért a hajszárítással járó macera + a lehetséges fertőzések miatt, de utána még kevésbé lettem, miután azt a pletyót hallottam, hogy a vizet nem cserélik, csak kb. 3 havonta. Szóval nem nagy lemondás ezt kihagynom.

Most éppen nincs senki, de amúgy is csak lézengeni szoktak...

Szóval inkább irány a futógép, úgysem próbáltam még soha, hogy gépen fussak (azt sem). A vicc az egészben az, hogy ugyan az egész komplexum hatalmas, ebből a fitneszrészleg, amelyet a legtöbben látogatnak, egy csík alakú terem, amelynek hosszabbik része az arra sétálgatóknak szolgál kirakatul. Ahhoz azonban, hogy át tudj öltözni az edzéshez, az egész csíkon végig kell baktatni (a majdnem megszakadó súlyemelő fiúk legnagyobb örömére, gondolom...), majd lemenni 3 emeletet, és ott lehet átöltözni. Majd vissza az fitneszterembe, visszaöltözéskor ugyanez a móka... Arra nem nagyon figyelnek, hogy például ne utcai cipőben menjen be valaki. Ezen kívül igénybe lehet még venni egy (lábszagú) tükrös tornatermet, ahol leginkább "jógázni" szoktak a koreai lányok, meg magukat bámulni. Illetőleg van egy spinning terem is, ami mindig üres.

A futógépek előtt vannak tv-k, ami nagyon jó ötlet, de én például nem tudok futás közben olvasni, mert jojózik a szemem - márpedig a kínai szöveget nekem még olvasnom kell! :) Egy alkalommal a futás 40 percig tarthat, utána át kell adni a futópadot. Múltkor elromlott 2 futópad, és mindenki cirkált a futók között, hogy mikor telik le végre a 40 perc, hogy rápattanhasson a padra. Nekem kicsit zavaró volt, hogy mögöttem álltak, és várták, hogy mikor húzok el, de állhatatos voltam, és 39 perc 50 másodperckor szálltam csak le a padról.

A cél a heti kétszeri alkalom lenne.... hááát.... átlagban eddig kb. heti egy :)

Vásárlás - kozmetikumok

A minap elfogyott a fogkrémem. Erről eszembe jutott, hogy a vásárlás mennyire nehézkes tud lenni, erről pedig az jutott eszembe, hogy erről még nem is írtam! :)

Én alapvetően úgy jöttem el Kínában, hogy elhoztam az összes, nagy gonddal kiválasztott kenceficémet. Pakoláskor volt is kis huzavona, hogy akkor most tényleg kell-e az összes, vagy nem, de utólag (is) úgy látom, hogy nagyon jó ötlet volt elhozni a saját dolgaimat. És egyébként mindenkit csak erre tudok biztatni, aki látogatóba jön. Mert hogy itt nem fog belőlük bevásárolni, az biztos.

Hogy miért? Egyszerű: mert nem tudja, mit vesz :)

Szóval egy jótanács már most az elején: ne higgyetek senkinek, aki azt mondja, hogy 1. a kínaiak tudnak angolul, 2. ki van írva bármi (ami neked éppen kell :) angolul. Kozmetikumoknál néha előfordul, hogy angolul rajta van, hogy mi az, de hogy hogyan kell használni, milyen gyakorisággal és mégis milyen bőrre, hajra stb.-re való, az nem. Ilyenkor két választás van: az egyik, hogy látatlanban megveszel valamit, vagy ott állsz szótárral a kezedben és keresgéled, hogy ez pontosan mire való. Ez utóbbi eléggé frusztráló. Pláne, ha hozzáveszem azt is, hogy, például, hiába tudom, hogy kínaiul hogy van a sampon, a flakonokra mást írnak, ami jobban hangzik, és akkor már nem arról az írásjegyről van szó, amit ismerek, hanem valami tök másikról, és így fordult elő az, hogy az évfolyamtársam vett még egy mosószert öblítő helyett :)).

Adódik a kérdés, hogy miért nem kérdezek meg egy eladót. Leginkább azért, mert a kínaiak arra is rámondják, hogy fogkrém, ami ránézésre is cipőpasztak csak azért, hogy megvedd... Vagy néha lekennek valami reklámszöveget, amit viszont nem értek. Szóval akkor már inkább bénáskodás a szótárral.

Múltkor hosszas vadászat után vettem egy testápolót, aminek az összetevőit akartam kiszótárazni (persze, tudom, hogy utólag mindegy, de kíváncsi voltam). Otthon ugyanis nagyon ritkán veszek meg olyat, aminek nem néztem utána legalább itt, gondoltam, legalább tanulok vele. Hát tényleg: olyan összetevők voltak ráírva, amelyet a hivatalos EU-s lista nem ismer, és a lista végére odaírták: "stb.". :)  

Megmondom őszintén, hogy kicsit meglepődtem, hogy kínaiul vannak ráírva a termékekre az összetevők, de szerintem ez csak az európai kultúra miatt csökött agyamnak volt köszönhető. A kínai feliratozást egyébként igen sajnálom, mert az itteni termékeknek nagyon guszta csomagolásuk van, de nem merek megvenni semmit, mert sok termékbe fehérítőt tesznek, én pedig nem óhajtok tovább sápadni még akkor sem, ha ez itt menő.

Attól is tartok kicsit, hogy szerintem sok gyártó idehozza a más országból - adott esetben - biztonsági okok miatt nem forgalmazható termékeit, amiket Kínában még forgalomba lehet hozni, különösen a fogkrémekre gondolok itt. Szóval a nagyon olcsót eleve nem veszem meg, és inkább olyat, amit otthonról ismerek - bár ez sem annyira megbízható pont az előbb említettek miatt.

 

Amit marha nehéz itt kapni:

- izzadásgátló dezodor (lehetőleg golyós)

- hajhab

- hajlakk

- testápoló

Amivel rohadásig vannak a boltok polcai: kézkrém, arcmaszk, sampon, hajpakolás, hajbalzsam. 

Dezodort egy Tesco méretű áruházban egy félét találtam. Fújós volt több is, de azt elvi okokból nem veszek (környezetszennyező). Amúgy három félét lehet kapni: Fa, Nivea és Adidas.  Mindegyik kb. 30 yuan (1100 magyar forint). Ez a dezodor téma egyébként eléggé izgatta a fantáziámat, és megkérdeztem egy kínai ismerősömet, hogy miért nincs itt dezodor, a kínaiak nem használnak? Erre elég homályos magyarázatot adott arról, hogy sok kínai otthon van, vagy az irodában egész nap, és ott nem izzad, ezért nem használnak dezodort. Hát nem tudom.  

A hajhab+hajlakk téma előtt teljesen értetlenül állok, mert itt mindenki odavan a hajáért, az összes lánynak hosszú haja van, eddig kb. 5 rövid hajú lányt láttam (akiknek különben nagyon jól volt levágva a hajuk), és ahogy írom is, teli vannak a boltok samponokkal.

Testápoló: ezt sem értem teljesen. A csapból is az folyik, hogy Pekingben milyen száraz a levegő, hogy igyunk sokat, hogy kenjük be az arcunkat... de hogy a testünkre kenjünk valamit, az valahogy nem. Kíváncsi vagyok, a kínaiak küzdenek-e krónikus bőrszárazságból kialakuló ekcémával, mert testápoló nélkül, csak vízzel, szerintem elég esélyesek rá...

Remélem, év végére kenem-vágom majd, hogy mi micsoda! :)

Nomen est omen? - A nevem: 恩娜

Biztos találkoztatok azzal, hogy a kínaiak - és egyébként a koreaiak is - választanak maguknak egy angol nevet. Egy európainak teljesen röhejesen hangzik az, hogy valaki más néven szólíttatja magát, csak azért, mert egy külföldi szólítja meg - hogy függ ez össze? - gondolhatnánk. Ennek azonban  teljesen racionális oka van, amelyhez még az is hozzájárul, hogy a névváltoztatásnak hagyománya is van Kínában.

Mely ez az ok? Legfőképpen az, hogy aki nem tanult kínaiul, nem tudja elolvasni a kínai neveket, kiejteni meg pláne nem fogja tudni. Ha ki is ejti valahogy, valószínűleg annyira idegen a valódi kínai kiejtéstől, hogy a kínaiak nem reagálnak rá.... Ez, ugye, mindkét félnek elég nagy frusztrációt okoz. :)

A hagyománnyal összefüggő ok pedig, hogy a régi Kínában a császároknak volt egy születési neve, volt egy név, amit felvettek, amikor uralkodni kezdtek, ill. volt egy név, amelyet haláluk után adtak nekik. Uralkodásuk alatt több nevet is használtak (egymás után, nem egyszerre, persze), amellyel azt jelezték, hogy új korszak, "politikai fordulat" kezdődött, és amit az előző név alatt művelt a császár, az "nem ér" :) Tehát több név használata egy élet során teljesen rendben volt.

Talán hallottatok róla, hogy Kínában él a 老百姓 ("lǎo bǎi xìng" - régi száz név) hagyománya, amelynek jelentése annyi, hogy kb. 100 családból származik a kínai (feltételezem, itt a "han" nemzetségre gondolnak) nép, és ez a 100 családnév él tovább a mai kínai emberek nevében, magyarul ők a leszármazók. Ezért találkozhatunk egy rakás Zhanggal ("dzsang"), Livel, Yanggal ("jang") és hasonlókkal. A keresztnevek megválasztása teljesen szabadon történik: a szülők egy vagy két karaktert választanak a babának és kész is. Arra is van lehetőség, hogy maguk találjanak ki egy karaktert. Ez utóbbi esetben nem tudom pontosan, hogy mondjuk hogy írja be a telefonjába, de ismerősöm azt mondta, hogy ilyenkor külön elkészíttetik maguknak és rátöltik a telefonra (besz.rás!). Szóval semmilyen hivatal nem ellenőrzi az ilyesmit és utónévkönyv sincs, ahonnan választani lehet nevet. Azért olyan van, hogy megkérdeznek valami mestert, hogy a csillagok állása, a homloka és füle formája stb. alapján hogy hívják majd a gyereket.

Tajvani ismerősöm mesélte, hogy simán előfordul olyan azonban, hogy valaki 18 évesen nevet vált, mert az addigi neve nem hozott szerencsét. Ez viszonylag egyszerűen el lehet intézni hivataloknál. Ezt követően esetben írnak egy sms-t a barátaiknak, hogy "mostantól kezdve nem Piros Lótuszvirág, hanem Fehér Liliomka vagyok", és kész.

A fent említett névválasztás egyébként fordítva is működik, nekem is van kínai nevem és mindenkinek, aki itt tanul. Ha nincs, a tanárok elneveznek valahogy :) 

A kínai nevemen nagyon sokáig töprengtem egyébként: megkértem tanárokat, meg ismerősöket is, hogy találjanak ki valamit, de amiket ajánlottak, nem tetszettek. 

Itt most egy kitérőt teszek az eddigi tapasztalataimra:

Külföldön mindig problémás a nevem kiejtése, mert nincs angol megfelelője, és általában az Annánál kötünk ki. Ami szerintem egy szép név, csak engem nem így hívnak (itt utalnék a kínaiak által preferált névválasztás praktikus mivoltára... :)). Németországban, ahonnan származik a nevem, legalább ki tudják ejteni, de mindig megjegyzik, hogy húúú, ez egy nagyon régi név..., szóval mint nálunk az Aranka kb. Az amerikai hosztanyukám egyébként mindig azt mondta, hogy ragaszkodjak a nevemhez, mert engem úgy hívnak, ahogy, és ne hagyjam, hogy mindenféle hülye kiejtéssel elcsúfítsák, nyugodtan erőlködjenek az amerikaiak, ha nem tudják elsőre kiejteni. 

Összefoglalva: problémás a dolog.

Vissza:

Kínában mindig valami jól hangzó, pozitív csengésű nevet kell választani (elképzelhető, hogy nem vesznek fel valahova, vagy nem akarnak veled barátkozni, esetleg nem kötnek üzletet, ha nem így van). Első körben az "er" szótagból indultak ki a tanáraim. Amitől már eleve felállt a hátamon a szőr, az"er" ugyanis egy olyan szótag a kínai nyelvben, amelyet "ör"-ként kell ejteni az amerikai angolban használatos "r"-rel. Brrr. Már Amerikában is utáltam, hogy így ejtik ki a nevem. Ezen túlmenően az "er"-rel kapcsolatosan olyan jelentések szerepeltek mint "te/ilyesmi". Nem akarok finnyásnak tűnni, de ezért mégis... nna. :) Aztán jött a "gazdagon virágzó" egy igen szép kis írásjeggyel, de... valahogy nem tudta feledtetni velem az "ört". 

A "na" az oké volt, mert az európai "na" végű nevekre már van bejáratott írásjegy (és nincs jelentése, ami bekavarhatna).

Aztán jött ötletként az "er" helyett az "ai" szótag, amely egyes források szerint "füvet", más (1 db) forrás szerint "szépségeset" jelent. Mivel ez utóbbi nem volt biztos, és a pozitív kicsengés nálam a fűhöz nem kapcsolódik (bár a kínaiaknál még ez is elképzelhető...), inkább ezt is ejtettem: nem akartam füvesként tengetni Kínában a napjaim... (Ide még annyi kiegészítésként, hogy az európai nevek kínai nyelvhez "torzítása" teljesen normális és elkerülhetetlen is...)

Végül kiagyaltam magamnak az "en" szótagot (a kiejtése kb. olyan, hogy kinyitod a szád kicsit, és közben próbálsz egy ö-t mondani). Azt jelenti, hogy kecses, meg báj, meg ilyesmi. Pozitív hangzás pipa, írásjegy egész jó. Bingó! Az egyik kínai tanbá meg is jegyezte, hogy mmm, de szép ez a név, sok kínainak van ilyen. Hát, gondoltam, zseni vagyok, nincs mit tenni: még szép kínaiul hangzó nevet is választottam! Odavoltam. Egészen addig tartotta ez az öröm, míg kínai barátnőim mondták, hogy jó ez a név meg minden, de a kínaiak sokszor csak odamorognak egymásnak, és akkor ezt mondják, hogy: "en?", (azaz "he?"), amelynek a hangzása kísértetiesen hasonlít az én nevemhez...

Egyetlen vigasztalást az jelenti, hogy ők sem tudtak jobbat kitalálni! ;)) 

Qianmen 前门 2.

Tudom, hogy már írtam erről a helyről, de muszáj még egyszer írnom róla，egyrészt mert annyira tetszik, másrészt meg a mostani látogatás alkalmával újabb dolgokat fedeztem fel (egy útkönyv ajánlása nyomán). Az egyik felfedezés az volt, hogy a Qianmenben egy szuper kis fotókiállítás látható: századeleji (20.-ik századra kell gondolni) fotókon mutatták be, hogy a korábban itt elhelyezkedő két kapu hogyan kapcsolódott egymáshoz, milyen fal vette körül őket, és egyáltalán: milyen volt az élet a korábbi kereskedelmi negyedben. Még bordélyházról is volt benne kép :) Imádom a korabeli fotókat!

A Qianmen kapura felmenni, pontosabban a Tianenmen tér ezen részére, csak biztonsági ellenőrzés után lehet belépni:

 

Qianmen elölről

Qianmen kapu oldalról

Kilátás a kapuról a Tiananmen tér minden irányába:

Kongresszusi épület

Kínai nemzeti múzeum

Mao Zedong mauzóleuma

Banképület

 Bennem egy kis kavarodás okozott, hogy akkor most mi ez a két kapu: a kiállítás anyagának alapos tanulmányozás után kiderült, hogy kettős kapuról volt szó, amely a várost határolta egykoron, az itt látható kapu a másik (a szép piros fenti az egyik):

Korabeli kínai pénz

Innen kezdődött a méricskélés

Szóval a Qianmen kapu környéke régen a kereskedelem egyik központja volt. Minden utcácskát egyféle kereskedők lakták (halárusok, kalapkészítők stb.), és ezt fel is tüntették az utcák bejáratánál. Ma már mindenféle menő boltot találhatunk a régiek helyén, néhány hagyományos kínai cucc is maradt azért. Található például ott egy több mint száz éves kalapbolt is.

Az néhányotoknak ismerős lehet...igen! a Qianmen utcája kezdődik!

Korabeli mindennapi élet szoborábrázolása

Jázminteás fagyi: egyszerűen zseniális!

Hagyományos kínai férfihajviselet: hosszú varkocs

Pálcikabolt ősszel :)

Hagyományos kínai teázó

Halárusok utcája

A Qianmen utcáról lefordulva egy még izgalmasabb utcára jutunk, ahol megtalálhatjuk Kína első moziját, egy hagyományos patikát és, persze, egy rakás szuvenírárust!

A gyógyszertárban nem lehetett fényképezni - és tudom, hogy gyerekes -, de sutyiban azért készítettem pár képet:

Szárított csikóhal ill. denevér

Szarvasfarok és szarvasagancs - hagyományos kínai gyógyszerek...

Az első mozi Kínában :)

Olimpiai Park 北京奧林匹克公园 és Beijing by Night

A "Madárfészek"

Olimpiai uszoda

A metrókocsi teteje - miután észrevettem, és felfele bámultam, az összes kínai felfele kezdett nézegetni :)

Tiananmen tér

Telefonfülke :)

Lepedő

Ma vettem egy elektromos lepedőt arra tekintettel, hogy nagyon fázós vagyok és még mindig nincs fűtés a koliban. Pár hete éjszaka hallani véltem, ahogy töltik fel a távfűtéses rendszert, de azóta elhallgatott és csak egy értesítést kaptunk (mindig szigorúan a földszinti lift előtti kiragasztott "Notice"-szal értesítenek minket...), hogy van már fűtés. Igazából még nincs. 

De vissza a lepedőhöz: ma ki fogom éjszakára próbálni.

Kipróbáltam a lepedőt. Hát ez valami király! Ez valami zseniális!! Hah! Hogy tudtam enélkül élni eddig?? 

Nekem már biztosan jó telem lesz itt! :))

Konfuciusz Templom és Császári Főiskola 孔庙

A Konfuciusz Templom és Császári Főiskola a kettes számú kedvenc látnivalóm Pekingben :). 

Nagyon közel van a Láma Templomhoz, ezért sokszor kihagyják a látogatók. Nekünk is szerencsénk volt, mert nagyon kevesen voltak - lehet, hogy ezért is tett rám akkora benyomást. Így volt idő sétálgatni, megnézni azt, amit mi szeretnénk, nem pedig azt, ahova a tömeg magával sodor.

Először nem értettem, hogy tudnak egy templomot és egy főiskolát egybe pakolni - mi köze a kettőnek egymáshoz? A kőtáblákat nézegetve azonban rájöttem, hogy történetileg igenis összefüggnek: a konfuciánus eszmék elterjedése és kormányzáshoz való felhasználása egyben egyfajta vallássá is előlépett - ezért van a két intézmény egybeépítve és egymás mellett elhelyezve. 

Ami nagyon izgis, hogy sok-sok kőtábla található a templom területén. Először csak néztük, hogy aha, ez jó meg minden, de kit izgat. Aztán közelebb mentünk... és megláttuk évszázadokkal ezelőtti kínai császár vizsgákon átment "tanulók" neveit! Ez hihetetlenül izgalmas volt! Ott betűzgetni évszázadokkal később, hogy melyik császár melyik uralkodási időszakában ment át Kicsi Wang a vizsgákon... wow! Ráadásul az írásjegyek a kínai kőtáblákon úgy néznek ki, mintha valaki csak úgy odarajzolta volna őket - nem pedig úgy, mintha fáradtságos munkával farigcsálták volna őket a kőtáblákba, míg ilyen szép, könnyed írásjegyeket nem kaptak eredményül!

A templomot 1302-ben építették és egészen 1911-ig szolgált templomként. A pekingi Konfuciusz Templom a második legnagyobb Konfuciusz tiszteletére épített templom.

Császári Főiskola

Ezt a kismalacot nagyon nehezen tudtam lefotózni... de ilyen is van itt :)
Ja, és persze nem bent, hanem az utcán!