Salsa (és egyéb) Pekingben

Úgy alakult, hogy a kóruspróbára való próbálás alkalmával egy lány elpöttyintette nekem, hogy jár salsázni. Márminthogy itt az egyetemen. Naná, hogy egyből lecsaptam rá, hogy akkor szívesen megnézném (itt megjegyezném azt is, hogy a kínaiak tök lelkesek és befogadóak, amikor el akarsz menni valami foglalkozásukra, órára meg ilyesmi), és meg is beszéltük, hogy szombat este elmegyek vele megnézni az órát (miééééért minden szombat este van? nem lehetne mondjuk pénteken?).

Első körben nem voltam benne biztos, hogy jól értettem, és tényleg salsáról van szó, de tényleg az volt. A teremben kb. 20 pár volt, a végére fiúk-lányok már egyformán. A terem az edzőterem komplexum részeként látogatható, hatalmas, mindkét oldalon tükrök vannak, a 15-20 pár szinte elveszett benne.

Az óra egy hosszú bemelegítéssel kezdődött (nagyon pozitív), majd egy figurát vettek egész órán. Annak minden elemét kigyakorolták, és végig azt az egy figurát táncolták. Én már kicsit untam nézni, de tudjuk, hogy a táncos és a zenét csinálni érdekes és nem nézni (legalábbis hobbi szinten biztos). Voltak ügyesek, és kevésbé ügyesek, de egy idő után már csak arra figyeltem, hogy milyen gondolataim ébrednek az órát nézve.

Először is jók, mert salsát hallgatva az embernek milyen más lenne?? :) Aztán eszembe jutott, hogy otthon a Salsa Tropicalba nem járok, és milyen kár is ez, aztán meg az, hogy miért is nem. És azért nem, mert már nincs meg a társaság. Ha nincs társaság, nem annyira érdemes járni, mert a figurákat meg lehet nagyon unni, pláne egy idő után a lányok csak követik a pasikat, egyáltalán nem kell tudni, hogy hogy van a figura, csak hagyni, hogy vezessenek, és hát így meg aztán tényleg unalmas tud lenni másfél óra. És azon nosztalgiáztam, hogy milyen izgi volt járni otthon salsára, és hogy készültünk a bulikba, milyen jó volt, amikor egy-egy figura sikerült, vagy felkért valaki olyan táncolni, aki jobban tudott nálam, és le tudtam követni, amit vezetett. És hogy vajon a kínaiakat mi motiválja arra, hogy táncot tanuljanak? 

 

Utólag megkérdeztem a kínai ismerős csajszit, hogy ő szokott-e salsa bulikba járni. Azt mondta, hogy nem érti a kérdést. Magyaráztam neki, hogy a salsa buli egy olyan táncos esemény, ahova elmennek az emberek, és salsát táncolnak. Mondta, hogy á, ő nem jár oda. De aztán nem kérdeztem meg, hogy végülis miért jár akkor táncolni, ha sehova nem akarja használni? Ráadásul még ügyesen is táncol. Valamit elkezdett magyarázni, hogy a tanár szokott „ball”-ba menni, és akkor el lehet vele menni. Szerintem ez lehetett a salsa buli :)

Visszatérve az órára: ruedában táncoltak, ami tök jó, mert így nem ragad az ember egy béna fiúval; a tanárok is ügyesek voltak. Egy dolog nem tetszett, amit tanítottak: az a béna versenytáncos kéztartás. Dehát úgy látszik, hogy ezt nyomják. Ami érdekes volt, hogy amikor gyakoroltak, akkor a fiúk lányok egyforma irányba kezdenek, ami azért furcsa, mert tánc közben pont egymással párhuzamosan lépünk :).

 

Ezek a tanfolyamok amúgy nyíltak, és külsősök is részt vehetnek rajtuk. Voltak idős (ügyes) bácsik is. Nem tudom, hogy korábban írtam-e, de itt esténként játszótereken, vagy egyéb nyílt tereken az emberek (különösen az idősebbek) egyszerűen hoznak egy magnót, és táncolnak. A tánc műfaját nem tudtam beazonosítani, amit táncolnak, csak annyit, hogy kétnegyedes, és bármilyen zenére (keringőre is, ami háromnegyedes :) képesek nyomni. Nem kell területfoglalási engedély a táncikához, és nem fajul óbégatásba, kiröhögésbe, meg semmi ilyesmibe. A közterületet közcélra használják, és kész. Nekem ez nagyon bejön.

Az egyetemen egyébként szinte minden szabadidős tevékenység megtalálható (salsa, pilates, jóga, kungfu stb.), hogy a diákok ne akarják elhagyni a campust. Legalábbis nekem ez az érzésem, hogy azon túl, hogy kényelmes, egyfajta bezártságot is jelent. A pekingi diákoknak például kötelező koleszszobát fizetni, és ha haza akarnak menni, akkor szólniuk kell. Meg még azt is hallottam, hogy a szobák takarítását egy tanár ellenőrzi, aki pontokat ad. A pontok beszámítanak az egyetemi átlagba...

Már megint elkanyarodtam, de azt akartam a beszámoló befejezéseként mondani, hogy bár amikor a zene megszólal, benne van a boogie a lábamban, és szeretnék táncolni, a próba után mégsem tudtam eldönteni, igazából tényleg van-e türelmem megint órára járni, és fokhagyma kipárolgású, esetenként béna kínai fiúkkal táncolni…? 

Kirándulás

Hát képzeljétek, milyen aranyos ez a kínai állam! Elvisz minket kirándulni! De nem ám egy kis szutyok környékbelire, hanem megyünk Zhengzhouba, Luoyangba és Xianba, mindezt repülővel és 300km/h-val száguldó vonattal, szállást, kaját, mindent állnak!

A nagy eseményre áprilisban kerül majd sor, és ennek is borzasztóan örülök, mert addigra biztos még melegebb lesz! Juhéé!

Köszi szépen Kínai Népköztársaság! :)

Tavaszodik?

Nálunk most éppen ananász és mangó szezon van... Netán tavaszodni készül? Már a büdös tofus bácsi is megjelent a színen, múltkor vettem tőle, nagyon finom volt :) 

Az ananászt így árulják, helyben megpucolva, egy speciális késsel távolítják el azokat a göcsörtöket róla. Múltkor láttam egy magyar webshopban, hogy lehet kerek alakú ananászvágót kapni, amit szerintük úgy lehet használni, hogy az ananász tetejére teszed, és egy egyszerű mozdulattal letolod, és már meg is van hámozva az ananász... Hát röhög a vakbelem.

A zöldséges külön boltban van, általában inkább gyümölcsöket árulnak, ami érdekes, mert a kajáikban nagyon sok zöldség van - míg gyümölcs egyáltalán nincs... Rejtélyes. Honnan szedik akkor a zöldséget?? Én eddig ezt az egy zöldséges találtam, és el vagyok ájulva gombakínálattól... Imádom!!

Ja, igen, a virágosnál lehet teknőst és halat is kapni..

Ez pedig egy tavaszi kép az egyetem arab épületéről

Hó nincs.... Na, kinek van kedve jönni? :)

Kórus

A téli szünetben kipattant a fejemből, hogy el kellene menni egy énekkarba, kórusba énekelni, és ott megismerkedni kínai pajtásokkal, hogy minél többet tudjam gyakorolni a kínai nyelvet, és nem mellesleg milyen remek rekreációs lehetőség is lenne egyben.

Végülis megismerkedtem valakivel, aki ismert valakit, aki jár a kórusba, így múlt szombaton elmentem egy próbára, és azóta még kettőre. És hát meg kell állapítsam az azóta eltelt idő és próbák alapján, hogy kínaiak ezt sem úgy csinálják, mint mi... 

Mert nálunk, ugye, mi van? 

Jó kis beéneklés, a mű bemutatása, szólampróba, szólampróba, szólampróba, összeéneklés, összeéneklés gyakorlása, hol legyen a levegővétel, hol a crescendo, piano stb., aztán újabb művet veszünk elő. Az éneklésnek általában van valami célja, fellépés, vagy misén éneklés, vagy akármi. A részvételnek egy átlagos kórusban a jó hallás a feltétele, ha nem tudsz blattolni (nézni a kottát, és rögtön elénekelni, ami rajta van), nem baj. A kórusvezető összesen egy hangvillával, na, és a hallásával van felszerelve, jobb esetben egy zongorával, extrém esetben egy korrepetitorral is. A kórusokban szerintem nagyon várják az embereket, és inkább kevesebb, mint több van.

Na, és itt mi van? 

Hát először is kb. 60-80 ember. A karnagy mellett van egy korrepetitor (diák), egy, aki lapozza a kottát, egy pedig, aki nem tudom, mit csinál, de hogy hárman ülnek a zongoránál, az biztos.

Minden óra elején van egy újabb vezetőszerű (diák), aki elmondja, hogy ma mi lesz a menetrend, mit fogunk csinálni, és felszólítja a tagokat, hogy jelentkezzenek önként bemutatni, hogy mit gyakoroltak a próbára. Azaz minden szólamra jelentkezzen egy ember, és kis csoportokban énekeljék el a múlt órán tanultakat.

Itt ugyanis a kóruspróbára is próbálnak. Tegnap (szombaton) nagy kiborulás volt egyébként, mert kevesen jelentkeztek, és háromból kettő csoport amúgy is kicsit gyengélkedett. A tanár teljesen kiakadt, egy 15 perces speechet tartott erről, hogy ő mennyit készül az órára, és haza lehet menni, ha valakinek ez nem jó, és nem akar itt tanulni semmit. Tehát ismétlem: egy szombat estén, amikor valaki nem akar arra jelentkezni, hogy egyedül énekeljen szólamokat egy egyébként kb. 60 fős kórus előtt, az kiborítja a bilit.
Az éneklés mellé mindenkinek magának kell az ütemet vezényelnie. Ennek (sem?) nagyon értem a célját, hiszen ilyenkor pont azt lenne a lényeg, hogy a kórusvezetőre figyeljen az ember, ne pedig a saját karmozgására... nem? Mindegy, én ezt nem szoktam csinálni, mert amúgy is balkezes vagyok, és teljesen más irányba mozgatom a karom, mint ők, tök hülyén néznék is ki.

A kórus be- és levezető diákon kívül, van még egy fiú, aki felelős az egész kórusért, és vannak még ezen kívül szólam felelősök is (ezek egymáshoz való viszonya, és hogy ki mit csinál, számomra egyáltalán nem világos; egyébként szerintem számukra sem).

A kórusvezető egy fiatal fickó, aki minden próbán legalább háromszor elmondja Kodály nevét, és azt, hogy milyen istencsászár volt (egyébként utólag megtudtam, hogy Magyarországon valami kórusversenyen első helyezett lett a kórusával). Múltkor magyarázott valamit, hogy van itt Kínában egy zenei társaság, aminek a tagja, és van egy szolmizálós szekció, és hát ő ennek a vezetője. Szóval nagyon szereti Magyarországot. Majdnem megölelt, amikor mondtam, hogy magyar vagyok. Kevésszer van azért ilyenben része az embernek :). 
Hangvillája nincs egyébként, az Apple márkájú laptopjára telepített programmal nézi meg, hogy valaki kicsit lecsúszott-e hangban, vagy nem. A korrepetitor jelenléte ellenére a tanár egy csomószor nem ad meg kezdő hangot, hanem egyszer csak azt mondja, hogy na, most, és akkor mindenki kb. eltalálja, hogy milyen hangon kell énekelni. Ezt például egyáltalán nem értem, miért jó. A próbákon nincs beéneklés, mindenki szépen kivisítja, amit kell. Engem ez nagyon zavar, szerintem őrült rossz a hangnak, toroknak. Kényelmetlen is.

A próbák szolmizálással telnek, eddig még nem láttam szöveges művet. Azt hiszem, az a koncepció, hogy először könnyű gyakorlódarabokat veszünk - szolmizálva -, utána lesz más is.  

Itt meg kell viszont meggyeznem, hogy úgy szolmizálnak a kínai diákok, mint egy félisten. A magyar állapotokhoz képest meg aztán tényleg. Teszik ezt annak ellenére, hogy szolmizáláskor nem különböztetik meg a szó-t és annak módosítását, a szi-t, hanem mindent szó-nak énekelnek (ugyanez érvényes az összes módosításra). Amikor rákérdeztem, hogy ha a tanár azt mondja, hogy énekeljenek egy lá-szó-lá-t, akkor ők honnan tudják, hogy valójában lá-szi-lá-t kell énekelni, akkor az volt a válasz, hogy ja, mindenki érti, hogy mire gondol a tanár... aha, jó (szerintem ez elég sokat elárul a kínai gondolkodásról...). Ezen túlmenően a szolmizációs jelek közül a ti helyett xi-t énekelnek (kb. egy pösze sz-nek felel meg), ezt még szoknom kell. 

Egyébként nem elég, hogy szolmizálnak, basszus, hanem hallás után le is tudják írni a dallamot. Ezt nálunk - szerintem - csak azok tudják, akiknek viszonylag komoly zeneiskolai képzettségük van. Ami nagyon poénos, hogy nem kottáznak, hanem a szolmizált hangokat betűvel jelölik, azaz dó-1, ré-2, mi-3 stb., és a hangok hosszúságát, azaz negyed, vagy nyolcad stb. aláhúzásokkal vagy pontokkal. Ezt utána el is tudják énekelni. Szóval szerintem nagyon ügyesek. 
Aki meg nem az, ő a telefonjára letöltött zongora alkalmazással tanulja meg a darabokat :)

Szóval a próbákon van kottázás, szolmizálás... már csak azt várom, hogy mikor lesz hangközfelismerés, vagy összhangzattan. Teljesen olyan, mint egy szolfézs óra. Csak itt érdekes módon a diákok önként mennek, és nem úgy mint nálunk, hogy mindenki utálja a szolfézst, és a hangszertanulás mellett totál nyűgnek tartja. Ők itt töltik két szabad estéjüket azzal, hogy kottáznak meg szolmizálnak kóruséneklés címen... Szerintem sok-sok zenetanár irigykedne az itteni állapotokra, a lelkesedésről nem is beszélve. 

Ja, igen, a jelenlévőkről a szólamfelelős névsort vezet, ha valaki késik, jelöli a névsoron, és minden alkalommal jelezni kell, ha nem jössz, ha beteg vagy stb. azt is mind felvezeti a névsorra.

Hát így lazulunk mi itt Kínában...