Mozi

Ma voltam először moziban Pekingben (és Kínában is). Egy kínai barátnő vitt el egy most menő filmre, ami a kínai álomról， annak megvalósulásáról szól (ami egyébként az új kínai elnöknek is a szlogenje...). Konkrétan: néhány kínai fickó hihetetlen sikeres lesz Kínában - nem kell ehhez Amerikába menniük, sőt azt is sugallja a film, hogy le is pipálják az amerikaiakat. 

Volt egy nagyon jó rész benne, ami arról szólt, hogy az összes kínai el akar menni Amerikába, de nem is igazán tudják, hogy ott mi vár rájuk, csak azt tudják, hogy Amerikában jó, és van olyan, hogy amerikai álom. És majd nekik is sikerült. Aztán amikor megérkeznek, akkor hiába a kínai diploma meg minden, mosogatófiúnál feljebb nem viszik (ez nem szabály, hogy így lesz, de ez is egy verzió). Szóval egy kínai üzletember is így járt, aki jelenleg Kínában az egyik leghíresebb amerikai-angol felvételi vizsgára felkészítő iskola tulajdonosa. Az akkor már viszonylag sikeres iskolához akkor csatlakozott, amikor vissza kellett térnie Kínába, a sulit a hátrahagyott barátai futtatták fel. 

Az iskola nagyon profin nyomja: a kínai barátnőm azt mondja, hogy a felvételin a tanároknak nem elég szuperül tudniuk angolul, hanem kell, hogy legyen valami karizmájuk, és főleg humoruk. Ez felvételi követelmény! És állítása szerint tényleg így van! :)

Azért engem inkább a nyelvi kihívás kötött le, nem pedig annyira a sztori.

A mozivászon alján kimenetkor a következő felirat volt olvasható:

"Kérünk, ne felejtsd el magaddal vinni a telefonodat , táskádat, és a pasidat!"