Tök jó :)

Ma egy tök érdekes dolog történt velem.

Lementem a menzára kajálni, ami épp kiürülőben volt. 

Elfoglaltam a helyem az egyik (kevésbé retkes) asztalnál, és elkezdtem enni, amikor egy kínai lány leült az asztalomhoz. Nem kérdezte meg, hogy leülhet-e, ez itt nem szokás, mindenki szó nélkül leül.

Viszont tök furcsának találtam, hogy leül az ÉN, a laowai, asztalához, amikor a menza teli van üres asztalokkal.

Gondoltam, biztos akar valamit (ilyenkor mindig ez van).

De nem szólalt meg; egyébként biztos voltam benne, hogy angolt akar gyakorolni vagy valami ilyesmi.

Vártam, de semmi. Aztán már elég kíváncsi voltam, szóval öt perc múlva megkérdeztem, hogy mit eszik, mert nagyon guszta.

Erre megeredt a nyelve, hogy nem tudnék-e neki lefordítani egy nehéz szöveget kínairól angolra, mert ő állatorvosnak tanul, de nem ér rá ilyesmire. Éshogy egyébként egyáltalán nem ide jár (nem tudom, mit kereshetett a mi egyetemünkön). Mondtam neki, hogy bocs, de kizárt (ráadásul valami állatorvosi izé volt), egyáltalán nem tudok annyira kínaiul, hogy ilyesmit csináljak.

Aztán nem szólt semmit.

Viszont nekem beugrott, hogy múltkor két srác leszólította a menzán, és velük kajáltam, és hogy ők angol fordítás szakosok, így megadtam a lánynak mindkettőjük telefonszámát, meg az enyémet is, hogy ha nem akarnák megcsinálni, akkor kerítsek valaki mást.

Egy óra múlva írt a lány, hogy az egyik srác ajánlott neki valakit, aki elvállalta a fordítást, és nagyon köszöni stb., hogy segítettem.

Tök feldobódtam ettől! 

Tök jó sztori, nem? :) 

ÉN segítettem egy kínainak fordítót találni... :))