Segítségkérés (nyugi, nem magamnak ;)

A kínai diákok általában nagyon segítőkészek, és mindig akarnak is segíteni – csak nem tudnak.  Az utca embere általában nem akar segíteni: ha tudja, amit kérdezel, oké, de amúgy nem töri magát, hogy megtudja a választ.

Ha egy kínai diákot megkérdezel, hogy ez vagy az, hol van, biztos lehetsz benne, hogy elmegy veled megkeresni. Az egy nagyon érdekes kérdés, hogy hogyhogy nem tudja a két zsebkendőnyi campuson, hogy hol vannak az épülete – szerintem már ÉN be tudom lőni, pedig még egy órám sem volt.

Hogy miért nem tudnak segíteni? Mert teljesen elfogadják, ha lepattintják őket. Ilyenkor az a válasz, hogy nincs mit tenni. Amikor megérkeztem, ott akartam hagyni a csomagom a recepción (összesen több mint 50 kg volt :)), mondtam a srácnak, aki velem volt, hogy megyek, megkérdezem. Ő persze, ragaszkodott hozzá, hogy nem, majd ő megkérdezi, mondtam, hogy nem köszi (mert már előtte láttam, hogy szegény elég béndzsa), de csak erősködött. Végül hagytam, hogy odamenjen, és megkérdezze, és hosszas egyezkedés után odajött hozzám, hogy nem megy, mert az a nő aki ott áll, azt mondja, hogy nincs senki, aki vigyázzon a csomagra. Mondom neki, hogy de hát ott van a nő, akkor hogyne lenne ott valaki…? Erre felhúzza tanácstalanul a vállát… 

Szóval egy átlagkínai úgy elfogadja a dolgokat, ahogy mondják neki, hogy vannak. (Figyeltetek, ugye? Nem ahogy vannak, hanem ahogy mondják nekik, hogy vannak!) És nem kérdez, nem ötletel, nem felesel. Hivatalnokok álma.

(Erről a srácról jut eszembe: megkérdezte, hogy honnan jöttem, és mondtam, hogy „From Hungary.” Erre komolyan rávágta, hogy „Yes, I am hungry too.” Biztos ti is ezerszer hallottátok már ezt a nagyon vicces kis mondást, de itt tényleg vicces volt, mert ő VALÓBAN FÉLREÉRTETTE, fel is ajánlotta rögtön, hogy együnk együtt :))

A segítségkéréssel kapcsolatosan még annyi, hogy a kínaiak nem mondják meg, hogy nem tudják azt, amit kérdezel: hogy hol van pl. egy épület. Ehelyett végigcipelnek az egész campuson és közben nézegetik, hogy melyik lehet az a bizonyos épület. A motivációjukat nem annyira értem: talán segítőkészek akarnak lenni? talán annak kell lenniük? vagy az angolt akarják gyakorolni…?