The Legend of Kungfu

Ma voltunk ezen az előadáson az egyetem szervezésében:

Én ragaszkodtam hozzá, hogy mindenképp jelentkezzünk, mert múltkor lemaradtam az 5 yuanes Nagy Fal kirándulásról, és eléggé bosszantott a dolog. Szóval most megbíztam magyar diáktársamat, hogy FELTÉTLENÜL írasson fel a 10 yuanes előadásra. Megtörtént.

Pénteken ötkor sorakoztunk az egyetemi buszok előtt. Az egyetemnek ugyanis saját buszai vannak, nem bérli vagy rendeli őket! Elég kevesen voltak. Hm, gyanús.... Egy lányt még sajnáltam is, mert szaladt, hogy elérje a buszt, de a buszvezető nem vette észre.

Szóval elindultunk a helyszínre busszal. Fél óra múlva még nem értünk oda, háromnegyed óra is eltelt, egy óra múlva még mindig nem értünk oda, már 75 perce utaztunk, és ez még mindig Peking volt. Ekkor már komolyan azt hittem, hogy eltévedt a sofőr, vagy ilyesmi. Majd másfél óra utazás után megérkeztünk egy piros színű színházba, ami így nézett kb. és amely  kizárólag arra volt hivatott, hogy a "Legend of Kungfu"-t megismertesse a nézőkkel, és amelynek tényleg az a neve, hogy Piros Színház:

 

Az előtér is teljesen piros volt, kicsit már jojózott a szemem a végére:

 

Az előtérben kungfusnak beöltözött kisfiúk váltották egymást: először csak mozdulatlanul ültek, majd később ütögettek valami hangszert, ami - azt hiszem - a meditációhoz szükséges. Itt is vártunk egy órát... 

Botcsinálta művészfotóm a kissrácról :)

Amúgy az előtérben felnagyított fényképek voltak láthatók, amint az előadás szereplői nagykövetek feleségeivel fényképezkednek... Ismételten feltűnt, hogy a kínaiak nem nagyon szeretnek a csarnokjaikba ülőhelyet ill. szemetest elhelyezni. A kukákra állandóan vadászni kell (az ülőhelyekre is).

Érdekességképpen tekintsétek meg az székek elrendezését és számozását - kínai módra :)

 

Az előadás kezdete előtt három dolgot mondtak be:

1. nem szabad semmilyen felvételt készíteni (hm, rájöttek a szellemi tulajdon védelmével kapcsolatos szabályok előnyeire...)
2. ha vettünk a szuvenírboltban valamit, akkor ingyen  lehet majd fényképezkedni a Legend of Kungfu sztárjaival (hm, ezek szerint van pénzes is...)
3. ha az influenza tüneteit észleljük magunkon - láz, tüsszögés, köhögés -, azonnal szóljunk, gondolom, azért hogy máshova ültessenek (esetleg sehova) - nem tudom, volt-e valaha ilyen, hogy valaki szólt :)

Mivel egy kicsit meg vagyok fázva, paráztam, hogy mi lesz, ha netán eltüsszentem magam, netán még az orrom is kifújom - a rendre ugyanis több felügyelő vigyázott, akik rászóltak a titokban fényképezni próbálókra. Végül nem lett semmi, mert óvatosan zsebkendőbe tüsszentettem :)

Az előadás különben érdekes volt, csak sajnos nekem nem jött át, hogy mi a kungfuval kapcsolatos legenda, úgyhogy kicsit utána kell majd olvasnom. Néha ugráltak párducruhában meg szöcskeruhában (?), de erre is csak utólag jöttem rá. És inkább utólag világosodtam meg, amikor kiderült, hogy ezek különböző iskolái a kungfunak. (Most megnézem a Wikipédián, hogy az állatok a kungfuzó testfelépítése és képességei alapján jellemzik a stílusát - vagy valami ilyesmi.)

Volt egy nagyon gyönyörűséges jelenet, amikor a kungfus belső démonaival küzd egy nő formájában (hm, vajon miért pont :)) - a színpad úgy nézett ki, mintha sok-sok vékony jégcsap lógna a mennyezetről és ők köztük táncoltak, meg volt egy olyan rész is, amikor lógatták őket a levegőből és a fickó a lábfejével tartotta a partnernőjét. Wow!

Amúgy pedig törték egymás fején a botokat meg ilyesmiket, azért nem igazából, de egészen valóságosnak hatott - egyébként nem nagyon akartam volna ilyet élőben megnézni. Érdekes volt, hogy valahogy a zene úgy elment mellettük: mindenki ugyanazt csinálta, de mégis kicsit össze-vissza hatású volt. Volt természetesen kínai sárkány, az nagyon tetszett, sok-sok színnel és kacsintani is tudott. A végén kiderült, hogy igen, van lehetőség 20 yuanért együtt fényképezkedni a Legend of Kungfu sztárjaival. Kihagytam.

De nagyon sajnáltam a Legend of Kungfu sztárjait, hogy olyan kókadtan álldogáltak ott és várták, hogy valaki befizesse a 20 yuant. :( 

Azért a 10-et megérte.