Kolesz

Régóta halogatom ezt a posztot. Leginkább azért, mert nem igazán szeretek írni róla. A kollégium ugyanis elég gáz. Leírom a tényeket:

• MINDEN leharcolt és koszos hatású; ha nem, akkor is olyan érzésed van, hogy az

• nincs saját fürdő, a lányok fürdője nem a mi emeletünkön van, hanem másik emeleten, szóval vagy harmadik, vagy az ötödikre kell zarándokolni, ha bármi dolgod van (azt, ugye, nem kell említenem, hogy klotyópapír, és ezzel együtt a kézmosó magaddal vitele is ide számít…?)

• a szoba kb. 5,5 nm és itt ketten vagyunk, van benne 2 íróasztal, szekrények, tévé, légkondi, ágyak, ketten osztozunk az egész cuccon

• konyha emeletenként egy van, az viszont baromi nagy – nem nagyon értem a logikát

• a szobában az ágyak egyike emeletes ágy – hál’ Istennek nem az enyém, mert hamarabb érkeztem, így el tudtam foglalni a másik, normális magasságban lévő ágyat :)

• a wc-ket nemigen szokták lehúzni, nem tudom miért

Ami tetszik,

• mivel nagyon pöttöm a szoba, mindenki nyitva hagyja az ajtaját, így ha végigmész a folyosón, frankón be lehet kukucskálni másokhoz és megtudakolni, hogy na, mi a helyzet
• van légkondi (nem kell egyelőre)
• van szúnyogháló (nem vettem észre, hogy kellene valamire, de mások mondták, hogy igen)
• közel van a tanépülethez, konkrétan egybe van vele építve
• a kajálda kb. 10 méterre van :)
• van angol wc is, úgyhogy a combizmom formálását nem a pottyantós fogja elvégezni :)
• van lift
• a portások nagyjából beszélnek angolul.

Első nap teljesen ledöbbentem ezeken (mármint a negatív dolgokon). Aztán rájöttem, hogy tök hülyeség ilyen dolgokon tipródni, mert most ez VAN; és a másik dolog meg az, hogy igazából MINDENT meg lehet szokni. Ezt is. Ha jól meggondolom, tulajdonképpen olyan most ez, mint egy táborozás, ami egy éven keresztül tart. Kicsit kár, hogy már kinőttem belőle... :)

A koleszben a víz nem iható, ahogy máshol sem. Szóval mindenki veszi literszámra a vizet, amit meg lehet inni. Nálam ez naponta kb. 2 litert jelent, úgyhogy egy csomó kilométer van már a lábamban! A fogmosáshoz a nem iható vizet használom, mert legutóbb, amikor Kínában jártam, akkor sem volt semmi bajom, most sincs, úgyhogy nem akarok újabb idióta szertartást a nyakamba venni emiatt.

A koleszos társakban némileg zavaró egyébként, ha összetalálkozunk a fürdőben, liftben, nem köszönnek. Én mindig rájuk köszönök és olyan furcsán néznek. Lehet, hogy túlságosan átvettem az otthoni vállalati kultúrát...? :)

Egyébként ma reggel az az öröm ért, hogy meleg vízben tudtam tusolni! Nekem - mint egy a reggelt nemigen kedvelő személynek - ez állatira fontos, úgyhogy igen boldog lettem! Egyébként eddig is volt meleg víz, csak rossz emeletre jártam tusolni (nem azért rossz, mert a skacoké, hanem mert az 5.-re már nem ér fel a meleg víz…).

Tegnap egyébként meglátogattunk egy másik egyetemet is, hogy hogyan néz ki.

Hát kár volt.

A campus és a szobák is valami gyönyörűségesek voltak – megjegyzem, ez az az egyetem, ahova én is és Viki (a szobatársam) is akartunk eredetileg jelentkezni. A másik egyetem környékén bevásárlóközpont, nagy élet, kajáldák vannak … (erről jut eszembe Mekit még nem is láttam!) A mi campusunk a második legkisebb Pekingben. Tényleg elég kicsi, fejben is nagyobbra számítottam. De az oktatás az állítólag nagyon-nagyon szuper. Igazán kíváncsi vagyok, mert az azért valóban tudna kárpótolni az eddigi… khm… hiányosságokért. 

Most jönnének a képek, ugye? Képeket szerintem majd akkor posztolok, ha egyrészt már készítettem, másrészt ha tudok nem túl borzasztóakat készíteni, nehogy megijedjetek :).